esett
tegnap délután kinéztem a sétatérre, mert olvastam, hogy lesz kipakoló, kézművessátrazás, meg mindenféle. kibicajoztam, fényképezgettem, aztán hazajöttem, majd fel a tetőre, mert nagyon szép felhők voltak. miután meguntam, vissza a lakásba, de pár óra múlva egy dörgésre lettem figyelmes. nosza fel megint, és lám. nagyon szép esőfelhők, villámlás, és naplemente. bő fél órát ácsingóztam és kattogtattam. csodás volt látni, ahogy keletről és nyugatról megkerüli a viharfelhő a mecseket, miközben esik belőle az eső, és délen újra egyesül a két felhő, még mindig esőt ontva magából.
kb így nézett ki nyugat felé:
2010. május 24. @ 19:22
Gyönyörű!!!!!!!!!
2010. május 24. @ 19:24
Nem találom a képeket a fotók közt. Nem tetted fel ?
2010. május 25. @ 06:30
nem nem raktam fel, de most hogy mondod… majd még csinálok, és azokkal együtt…
2010. május 25. @ 15:30
(Nem a “mundér becsületét védem!” – van az így (van az úgy) hogy lehet PEK 2010 -és sok minden más… mindenhol jó, de legjobb otthon! ) – Nem akarnám bonyolítani,- mert minek ?- Pl. “egyedül” is el lehet lenni,- mint ahogy társaságban (tömegben) is lehetsz egyedül – és ilyesmik !
(persze, a “te korodban” még nem “törvényszerű”, hogy ilyesmiken “törd a fejed!” :-) :-)
( Kétlem, hogy “mindenek közül ” az ember lenne a legcsodálatosabb! … na, de ne legyen igazam!
[Én pl. azt tartanám a legnagyobb “szívásnak”, ha egy fekete lyukba kerülnék…és meglátnám önmagamat ?- ( szembe jönni…- magammal. :-)