bírom az ilyet
amikor leadási határidő van, és gyorsan gyorsan meg kell csinálni a projektet, hogy postára lehessen adni, hogy ne csússzunk ki a hiánypótlás időkorlátjából.
és délután 1 van már, és még csak most nyomtatják, meg fűzik a papírokat, meg állítják össze a postára adandó cuccokat.
és szól a főnök, hogy itt kéne maradni, hogy el tudja valaki vinni a postára a pakkot feladni. inkább elviszem én, minthogy itt maradjak, és kapjak egy olyan telefont amihez nem tudok hozzászagolni.
és ma akartam menni ideoda elintézni dolgaimat. majd holnap, akkor úgy is egész nap szabad leszek. még be se kell jönni. mert megkapjuk a köztisztviselők napján a szabadnapot mi közalkalmazottak is. ilyen jófej az igazgató.
keresztbe húzták a számításaimat, de nem baj. így kellett lennie.
Címkék: munkahelyem
2009. július 01. @ 12:25
Na, ha mindezt nem írod, nekem eszembe nem jutott volna ! (Mintha tv-ben nem hallottam, újságban nem olvastam ?- azaz a neten. )- Tényleg igazad lehet, mert 07.01.(szerda) a “Köztisztviselők napja” – viszont figyelem, pl. az APEH még holnap (csüt.) is zárva tart !
Magamról : nem egyszer előfordult,hogy -addig húztam,halasztottam saját dolgaim intézését,- hogy amikor elrohantam – szerdán!- csak a zárt ajtónál tudtam meg -minden szerdán zárva a könyvtár. (ahová járok)- Tanulság ?- lehetőleg nem az utolsó pillanatokra hagyni saját dolgaink intézését sem.
Mellesleg : jó neked ! – elég közel van ott egy posta,- bezzeg nekem kevésbé !
2009. július 01. @ 19:06
:-) A régi jó szokás látom, megmaradt. Mindent az utolsó percben…
No, de akkor azért a mai nap kárpótlásnak számítható.
Még két nap, s vége a hétnek ! Kitartás !
2009. július 02. @ 08:19
neaggódj, nem járok mostanában apeh-ban, meg úgy a városban benne se, max a szélei felé:) (bár ez most már nem aktuális, mert szabadnap megvolt)
a régi szokás megvan majdnem minden projektnél, minden tervezésnél. sajnos nem sajnos nemtudom.
2009. július 06. @ 15:22
Van egy jópofa mondás, az egyetemen kint volt a tanszékünk (vezetés-szervezés) ajtaján: “Ha nem lenne utolsó pillanat, soha semmi nem készülne el.”